Pilinyi Gábor

1969-ben születtem Salgótarjánban. Gyermekkorom meghatározó időtöltése volt a rajzolás, amiben szüleim meglátása szerint mutatkozott némi tehetség. Akkoriban azonban sem szakkör keretében, sem szaktanártól nem volt lehetőségem tanulni. Gyermekéveim végeztével az alkotás utáni vágy sokáig szunnyadt bennem, mígnem 2001-ben egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megfogalmazódott az elhatározás: Festeni akarok!

Lelkileg és fizikailag egyaránt nehéz időszaka volt ez az életemnek . Bátran állíthatom, hogy nem csak az alkotás utáni vágyamat elégítette ki a kezdeti próbálkozások sorozata, de mentálisan pozitívan hatott rám a festés. Az alkotás segített átvészelni ezen időszak ​ nehézségeit. Így utólag már tudom, hogy ez hatásos terápia volt számomra.

Autodidakta módon tanultam az ecsetkezelést, ezért a képeimre nem nyomta rá a bélyegét más mesterek stílusa (nem állítom, hogy ez előny, de ez lett az én utam).

Képeim kiindulópontja többnyire a szakralitás. A lelkünk/testünk, vagy környezetünk titokzatossága kimeríthetetlen forrás, mely mind-mind meghatározó elemei a festményeim születéseinek. Amit sok alkalommal szeretek megmutatni a képeimen, azt az univerzumtól tanultam: elválasztom a világost a sötéttől, a színeket a színek hiányától... ez az ami foglalkoztat, és mindig ámulatba ejt, továbbá manapság sokszor alkalmazom, hogy a képeim színvilága a fotográfiai szépia színvilágát tükrözik. Éveim múlásával egyre több dolgot fedezek fel, ami azelőtt számomra értéktelen volt, vagy észre sem vettem. Számtalan olyan látványban, gondolatban, vagy érzésben fedezem fel egy festmény lehetőségét, ami mellett régebben elmentem volna.

Ezt a filozófiákkal teli világot, és univerzummal kapcsolatos csodákat igyekszem visszaadni a színekkel, formákkal, a festék anyagával. Ha igazán elmélyülök a munkában és továbbgondolom az alaptémát, az spirituális örömöt jelent a számomra. Ilyenkor megszűnik a külvilág és a kép egy, a realitástól eltérő létezésbe kezd. Néha annyira, hogy már csak én tudom, honnan is indult...